Légy együtt magaddal, ahogy vagy, de sietség és türelmetlenség nélkül!
Mindennapi életünkben van időnk semmire sem gondolni?
Elképzelem, hogy a legtöbben azt mondanák: „Ilyesmire nincs egy percem se! ”
Szorít az idő, nyomaszt bennünket a munka és minden más az életünkben. A modern élet zaklatottabb, mint valaha. Egész nap, mindennap minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy elvégezzük, amit el kell végeznünk.
Ha átadjuk magunkat az ilyen megszokásnak, öntudatlanul bár, de elkerülhetetlenül szem elől tévesztjük igazi mivoltunkat és az igazi boldogságot!
Pedig egy nap mindössze tíz percre van szükséged.
Próbálj időt szakítani az ürességre, arra, hogy ne gondolj semmire.
Egyszerűen próbáld kitakarítani az elmédet, és ne foglalkozz a körülötted lévő dolgokkal.
Különféle gondolatok fognak megkörnyékezni, de próbáld egyenként elhessegetni őket.
Miközben ezt teszed elkezded majd érzékelni a jelen pillanatot, a természet apró változásait, amelyek életben tartanak.
Ha figyelmedet nem vonják el más dolgok, feltárulhat tiszta és őszinte lényed.
Hagyj időt rá, hogy ne gondolj semmire. Ez az első lépés az egyszerű élet megteremtése felé.
