Minden spirituális vagy vallási tanítás foglalkozik a ragaszkodás/kötődések problémájával. A kötődések függővé tesznek minket a külső dolgoktól és/vagy blokkolják belső fejlődésünket. Buddha azt mondta: „Az ok, amiért a legtöbb ember nem szabad, és soha nem is lesz szabad, a ragaszkodás.” A kötődések három kategóriába sorolhatók:
Tudatos kötődések: Azt akarjuk érezni, hogy rendelkezünk bizonyos dolgokkal vagy tulajdonságokkal, és tudatosan ragaszkodunk hozzájuk. Példa: A cuccaim, a pénzem, a férjem, a feleségem, a testem, a tudásom, a problémáim, a karrierem, a meggyőződésem, a kreativitásom, a dohányzás élvezete, a tévézés, stb.
Tudattalan kötődések:Ide tartoznak a tudatalatti által generált gondolatok és érzések, amelyeknek nem vagyunk tudatában. Ide tartoznak azok a reakciók, amelyek során bizonyos körülményekre „automatikusan” ugyanúgy reagálunk újra és újra, anélkül, hogy megkérdőjeleznénk, lehet-e értelme egy egészen más reakciónak az adott esetben.
Parancsoló mellékletek:Ezek olyan hiedelmek, amelyek korlátoznak bennünket, és korlátozó vagy elválasztó fogalmakat hoznak létre az életről, önmagunkról, munkánkról vagy más emberekről. Mint például: „Keményen kell dolgozni a pénzért.” –Az élet küzdelmet jelent.” „Az életemet a külső körülmények határozzák meg.” „A külföldiek többnyire bűnözők és veszélyesek.” „Nem tudom ezt megtenni”, „nem tudok megszabadulni a cigarettától, az alkoholtól, a drogoktól, bizonyos emberektől vagy rögeszméktől” stb.
Ahhoz, hogy megtapasztaljuk az igazi szabadságot, meg kell tanulnunk fokozatosan elengedni ezeket és a dolgokhoz, emberekhez való más kötődéseket és hiedelmeket. Az elengedés folyamata számos spirituális tanítás és iskola középpontjában áll, és általában egész életünkön át elkísér bennünket.
A legboldogabbak azok, akiknek a legkevesebb dologra van szükségük. Modern társadalmunk homlokegyenest ellenkezik ezzel a felismeréssel, és a birtoklást, a fogyasztást és az elérhetetlen ideálokat hirdeti.
Olyanok vagyunk, mint egy majom, aki nem tudja kivenni a kezét abból a fazékból, amelyből a mogyorót akarta kivenni. Mint ez a majom, mi sem vesszük észre, hogy ha csak kinyitjuk az öklünket és elengedjük a diót, bármikor kihúzhatjuk a kezünket.
Azonban téved, aki azt hiszi, hogy pusztán a tulajdon csökkentése megszabadít a kötődésektől. Bár az egyszerű élet előnyös, ha spirituális fejlődésre törekszünk, de semmiképpen sem garantálja a kötődéstől való megszabadulást. Éppen ellenkezőleg, valószínű, hogy ekkor elkezdünk ragaszkodni a mentális állapotokhoz vagy a spirituális ideálokhoz, ami viszont visszatart bennünket attól, hogy meglássuk a valóságot.
Az önfejlesztéshez fontos felismerni, hogy saját kötődéseink hogyan tesznek függővé, és hogyan tudunk fokozatosan megszabadulni tőlük. Ez egy erőteljes, gyakran egész életen át tartó feladat.
A kötődésnek sok szintje van, és az egónk nagyon trükkösen képes finoman megtorpedózni erőfeszítéseinket. Például félelmet sugallva az elengedés gondolatától. Vagy úgy, hogy megpróbálja gyorsan lecserélni egy leküzdött kötődést egy újra. Az egónk tudja, hogy ha sokáig játsszuk ezt a játékot, és apránként megszabadítjuk magunkat ragaszkodásainktól, egy napon mi is fel akarjuk majd engedni az egónk iránti ragaszkodásunkat – és ez egyáltalán nem tetszik neki! Mert akkor az ego elveszítené hatalmát felettünk, és ezt ő nagyon nem akarja. Ezért az egónk nem az „elengedés” és a „szabadság” barátja, mert nem ez a világa.
A kötődések tudatosabbá tételének módja a következő:
1) A kötődések azonosítása
Hasznos lehet, ha lejegyezzük őket. Mihez kötődöm? Hasznosak lehetnek a téma elején említett példák és mellékletek kategóriái. Mivel eleinte a kötődéseinknek csak egy kis részével vagyunk tisztában, érdemes ezt a nyilvántartást jól látható helyen tartani és kiegészíteni, amint valaki újabb kötődést fedez fel magában.
2) Légy tudatában a kötődéseid hatásainak.
A második lépés annak felismerése, hogy az egyes feljegyzett kötődések miként korlátozzák a szabadságunkat. Vizsgáljuk meg és írjuk le, hogy az egyes kötődések hogyan korlátoznak vagy tesznek függővé.
3) Tudd elengedni
Amikor tisztában vagyunk azzal, hogy miért akarunk elengedni egy bizonyos kötődést, a harmadik lépés a döntés meghozatala. A HOGYAN kérdésre számos lehetőség kínálkozik, amelyeket kreatívan saját magunk is felfedezhetünk. Például képletesen elhelyezhetjük a ragaszkodásunkat egy felhőre, majd hagyjuk, hogy a többi felhővel együtt haladjon tovább. Vagy vizuálisan oldjuk fel őket. Vagy használjuk az akaratunkat, és egyszerűen elhatározzuk akaratunk erejével, hogy soha többé nem követjük ezt a ragaszkodást. Vagy használjuk érzéseinket, és vizualizáljuk azokat a kényelmetlen érzelmeket, amelyek közvetlenül vagy közvetve kapcsolódnak kötődésünk fellépéséhez. Vagy egyszerűen megkérjük szellemi vezetőinket, Istent, az univerzumot vagy bárki mást a spirituális világban, hogy engedje el ezeket a ragaszkodásokat. De ne feledjük:
Néha a kötődéstől való leválás azonnal működik, néha sok-sok próbálkozás kell, mire valóban el tudunk engedni egy kötődést. A gyakorlás tesz mesterré ebben minket.
A szabadság és a könnyedség felé vezető útnak az elengedés az egyik leghatékonyabb módja. Általában az élethez való hozzáállásunk elképesztő javulásával jár együtt, amikor felfedezzük, hogy erősségünk és erőnk érzése rendkívül erősödik a kötődések elengedésével.
